Szóval ott tartottam, hogy összesen négyen maradtunk a Szent Györgyben, az elsős programozó évfolyamban és mivel nem érkeztek hozzánk újak, ezért nem indíthatták el a másodikos programozó évfolyamot. Mind a négyen (Márk, Dani, Viktor meg én) átmentünk a SZÁMALK-ba, ahol a adatbázis tanárunk ugyanaz volt, akinek a tananyagából előző évben tanított minket Kárpáti, az ofőnk (alias Köpeny Kapitány vagy Hentes).

Letettem az OKJ vizsgát, szakdolgozatomnak pedig egy adáslebonyolító rendszert írtam (BCS - BroadCastSynth). Szerencsés volt a témaválasztásom, mert a vizsgáztatók csak nagyon keveset értettek hozzá, így jól sikerült a szakdogám megvédése is.

Márkékkal a második évben többet jártunk össze. Első félévben eleinte minden reggel beültünk az iskola melleti Restibe, VBK-ztunk, söröztünk és úgy mentünk be 11re prog órára, mert különben nem bírtuk volna ki :D A Black Dogba is sűrűbben jártunk és ott én sokat röhögtem azon a többiekkel együtt, hogy mennyire nem tudok magyarúl olvasni, mikor tök részeg vagyok :)

Ahogy eljött a nyár, újra dolgozni kezdtem a Zugló TV-ben és visszalendültem a jómunkás életbe. Zsolt lett az új rendszergazda. nem bírunk egymás mellett úgy meglenni, hogy ne cseszegessük egymást valamiért :D (Hlye rokkerek (mondom én a szép hosszú hajammal és kecskeszakálammal:D))

Aztán végre eljött a várva-várt kéthetes kikapcsolódásom, a Káptalanfüredi táborozás, a régi iskolámmal, a Práterrel. Mindig nagy örömmel tölt el az, ha nem úgy elik a napom, hogy cseszegetik az embert, és nem arra kell kelnem, hogy anyám mondja: "Kelljél fel! Ne aludjál! Hozzál kávét! Locsold meg a növényeket! Kezdj el pakolászni!!" (reggeliről akkor még csak hírből sem hallok... :))

A tábor első napján, mikor megérkezdtünk, még csak lepakoltuk a csomagokat Balázs barátommal és barátnőjével, Mariannal. Akkor láttam meg Andit. Nem tudtam nem meglátni őt, mivel ott állt mellette az ikertestvére is. Csak egy pillanat volt az egész, csak míg meglepődtem, mert azonnal kellett mennünk ebédelni. Utána már sajnos nem láttam őt. :( Lehozták a hugukat Évát a táborba, akinek a barátnőjét, Barbit már ismertem előző évekből, akinek a barátja szintén jóhaverom. Rajtuk keresztül vettem fel a kapcsolatot Andival, email-ben. A tábor után, Augusztus 12-én volt az első velélváltásunk és már akkor tudtam, hogy ennek még lesz folytatása. Oldalakon át képesek voltunk írogatni. Egy nagyon kedves és aranyos lányt ismertem meg benne. Előszőr Augusztus 20-án találkoztunk, mikor elhívtam őt a tűzijátékra. Emlékszem hogy amikor megérkeztem a találkozóhelyre (HÉV, Szent Imre tér), akkor ők már ott vártak engem. Megálltam előttük, köszöntünk, majd pár másodpercig csak néztem őket, ők pedig moslyogtak, hogy hátha rájövök, melyikük Andi. Aztán egyszer csak Andi felé fordúltam - "Te vagy Andi." Ő meg mosolygott és bólintott. Aztán elköszöntünk a testvérétől és felszálltunk a hévre. Kimentünk a tűzijátékra, majd utána az egész éjszakát átbeszélgettük (akkor volt a kis lejmolós incidens...:( ) Utána elkezdtünk találkozgatni. Nagyon megszerettem és utólagos bevallása szerint ő is szerett engem. Születésnapomra megvette azt a könyvet nekem, amiért én már hónapok óta sóvárogtam (Stephen King: A mobil). Nagyon ráérzett. Életem legszebb születésnapja volt Andil és Pancsáékkal. Sűrűn jártunk fel Andival a kedvenc padunkhoz, ahol egész délutánokat ücsörögtünk egymást átkarolva és beszélgettünk. (Találkozásunk óta ő legjobb számtechből az osztályában és nagyon büszke vagyok rá). Tanítgatott gitározni és az első dallam amit megtanultam tőle, az a Nirvana - Come As You Are-nak az eleje volt. Aztán eljött az Október 28-a, mely életem eddigi legszomorúbb napja volt. Akkor vallotta be, hogy mit érzett irántam, de ez az érzés már elmúlt. ;( Utána Ricsiékkel leittam magamat, majd utána Ricsinél aludtam. Másnap tőle is mentem be dolgozni. Nehéz napok voltak.... Azóta Csabékkal többször összeülünk vízipipipázni. Megbeszéltük, hogy nem szakítjuk meg a kapcsolatot. Szegény Juditot (Andi ikertestvérét) folyton zaklatom tanácsért, hogy reménykedhetek-e még abban, hogy folytatódhatnak-e dolgoka Andival, mint régen. Én még reménykedek.

November 7-én volt Micu születésnapja, ami fergetegesre sikeredett. Ebbe a születésnapba integrálva volt életem első Halloween partija is, melyet Pancsa, Zsófi és Barbi szerveztek. Jópofa dolog volt, hogy Zsófi kaszásnak, Barbi pedigsírásónak öltözött (az ikrek most is kiegészítették egymást :))

NEm tudom mit felejtettem még ki, de nehéz összefoglalni az elmúlt 1 év történésit, így csak a legfontosabbakat írtam le. Ha még valami eszembejut, akkor idefirkantom.